Öt hónap, napi két-három liter filteres tea ivás után, kezdtem megérezni az íz elvesztését és az unalmat!
Ahogy már egy ideje, most is a szupermarket tea pult előtt álltam és nem tudtam, mihez lesz kedvem a héten inni? A semmi lenne az ideális. Csak, hogy még is kellene.
Kezdtem megkeresni van-e valami különlegesség. Érdeklődni kezdtem a leveles tea dobozok felé. Ami nem tettem soha. Túl bonyolult a tea készítés, túl drága, gondoltam...
Szerencsémre, találtam egy ananász tartalmú tea készítményt. Tea, sajnos nem volt benne, de ennek örültem, hogy legalább ananász van benne (a 2,4% nevetséges mennyiség).
Túl vagyok az első "tea" örömön. Jó intenzív ízzel. Tropikus ízzel, ahogy szeretem. Enyhe édes. Kicsit savanyú. De néha be tudok harapni az egy-egy ananász mikró darabokra.
Nem bántam meg, hogy kipróbáltam. A mostoha anyám nem fog neki örülni, hogy továbbra sem fekete, piros, illetve zöld teát iszok, és, hogy gyümölcs ízű teát iszom, de nem tudja elképzelni mennyire elegem volt a teából.
Természetesen ez is megunom majd egyszer. De tudom, hogy a következő leveles tea egy Earl Grey készítmény lesz, mert a kedvenc teám... amíg erős benne a bergamott íze!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.